Nem tudtam elmenni a Hattyúdal koncertre, sajnos így jött ki a lépés. Így aztán nem tudok véleményt sem alkotni róla.
Az rendben van, hogy vannak dalok, művek, amiket szívesen hallott volna aki ott volt, az is, hogy ezt leírja. De attól égnek áll a hajam, amikor ezen felül megy az észosztás, hogy Szörényi Leventének hogyan kellett volna elbúcsúznia a közönségétől, hogy a rockoperái nem emészthetők, hogy nem kellett volna film a háttérben, bla-bla... Egy művész úgy búcsúzik a közönségétől, ahogy neki jólesik. Szörényi Leventére ez hatványozottan igaz, tekintettel az életművére. Annak idején az öreg Liszt Ferencet sem értette meg a közönség, pláne nem a botfülű része, később jöttek rá szélesebb körben, hogy zseniális műveket írt akkor is. Nevetséges, hogy amit Szörényi Levente fontosnak tart a búcsúkoncertjén előad(at)ni, azon sajtóban fanyalognak emberek. Nem kellett volna elmenni a koncertre, ha ezeket nem tudják elfogadni.
Bródy János távollétével kapcsolatban nyilatkozott, természetesen lehet hiányolni, de hogy még mindig ezen rugózzanak emberek, azt annak tudom be, hogy a mai bulvárvilágban csak az a megnyugtató hír, ahol az érintettek fehérneműje is ki van teregetve, míg ez esetben ez nem így történt - hálistennek.
Gréczy Zsolt pedig valami egészen elképesztően hónaljszagú próbálkozást tesz aktuálpolitikai odaszurkálásra, mintha Levente olyasmit akarna üzenni, amit ő (mármint G.Zs.) gondol. A megjelent kritikáknak ez volt a legmulatságosabb, egyben legszánalmasabb pontja.
|
