"Édes évek..." (bocs, ez Metro, tudom...)
Máig az a gyerek maradtam, akinek a legnagyobb élmény az életében az Illés-Fonográf számokat élőben hallgatni. Most egy kissé keserű vagyok. A klubtól megkaptam azt, ami az életemet kiteljesítette, és ezért sokaknak tartozom köszönettel. Nem gondoltam volna korábban, hogy valaha is részletes háttérinformációkat leszek kénytelen megismerni, és hogy ha csak magamban is, de "ítélethozatalra" kényszerülök. Sajnálom, hogy bárkitől is indítva, olyan helyzet alakult ki, amelyben id. Hoffmann Gyuri kénytelen volt ezt a bejegyzését megírni. Tudom, hogy senki sem hibátlan, és tudom, hogy a klub indítása, mint ahogy a továbbvitele sem megy, mehetett önzetlen hozzáállás nélkül, miközben a közömbös, vagy éppenséggel nagyon is anyagias környezetnek is meg kell, meg kellett felelni.
Az egyéni körülményeim alakulása immár fél éve nem teszi lehetővé, hogy érdemleges gyakorisággal megjelenjek a rendezvényeken, ezzel mintegy kívül is kerülök, és nincs is szándékomban így, kívülről beleugatni a klub ügyeibe. Köszönöm, amit itt kaptam, és arra kérem azokat, akiknek fontos, hogy az Illés és Fonográf dalok még hallhatóak legyenek egy darabig, egyet tartsanak szem előtt: NEM ÁRTANI!
Különösen az Illés dalokra igaz, hogy ha néhány "mániákus" nem játssza, egy-kettőre teljes feledésbe merülnek. Köszönhető ez a hajdani felvételi technikának, és a mai füleknek már igencsak idegen hangzásvilágnak. Becsüljük meg azokat, akik értő igényességgel nyúlnak egykori bálványaink életművéhez, és segítsük őket a magunk módján és lehetőségeink szerint az értékmegőrzésben!
Ennek jegyében kívánok Mindannyiunknak boldog, békés és eredményes új esztendőt!
 
|
