szerencsére nem mindenkivel van ez így - nagymamám nagyon szívesen hallgatja ma is azokat a dalokat, amiket anno apum és húga hallgattak, és így ő is kényszeredett hallgatni... ha megyek hozzá, gyakran viszek zenét is. legutóbb csupa Illést játszottam, Lajos emlékére, és elég sokat tudtam vele beszélgetni Lalibáról.
viszont apum megváltozott kissé, és nem nagyon ért egyet a könnyűzenével, azt mondja, kábítja az ifjúságot, stb. bár ha állandóan Beatles-öt meg Illést hall, hogy hallgatok, amiért a fiatal korában oda volt ő is, (pl. kitörően boldog volt, amikor szemüvege és hajformája miatt valaki összekavarta az utcán Levivel) - szóval újra ezeket hallgatva ritkábban kezd rá a szokásos mondókájára...
|
