Kedves Pisti!
A mostani bejegyzésed nagyon letört. Teljesen magam alatt vagyok! Ezek szerint október 6.-án nagyon öreg ember benyomását keltettem, ha nem tételezed fel rólam, hogy még tudok mozogni. Való igaz, hogy az idei évtöl már csak hetente egyszer megyek el kosárlabdázni és ez másfél órás játékot jelent. Az utolsó NB.II-es mérközésem már régen volt. 1989-ben a térdem széttört, a kétszeri operációt követöen versenyszerüen a SMAFC-ban nem kosárlabdáztam tovább. Ez természetesen nem jelentette a sportolás teljes befejezését, hiszen heti 2-3 edzésre eljártam és még 5-6 évig a városi bajnokságban is játszogattam. Az tény, hogy ez már nem versenysport! Ma már a játék öröméért mozgok és annyira már az eredmény sem érdekel. Na erre csak nehezen tudtam átállni! Szeretett edzöim úgy neveltek bennünket, hogy mérközésen, edzésen a lefujás pillanatáig a gyözelem reményében hajtunk. Az izületeim elhasználodása miatt ma már a futást sajnos mellöznöm kell, igy a kosárlabda mellet kerékpározgatok. Szóval igazad van, el kell ismernem megöregedett az ember.
|
